Papagáj

HULLÁMOS- és NIMFA PAPAGÁJ

Hogyan gondozzuk a hullámos papagájt?

A hullámos papagájt (Melopsittacus undulatus) hazánkban ezrével,tízezrével gondozzák méltatlan körülmények között, kis kalitkákban, egyoldalúan kosztoltatva. Pedig ez a bájos madár igazán megérdemli a jó elhelyezést és megfelelő kosztot, hiszen nincsenek is nagy igényei. E madárka mozgékonysága miatt nagy kalitkát igényel, melynek minimális mérete, egyedül tartott, a szobában gyakran kiengedett példány részére: 60 x 40 x 30 cm, de ha egy költőpárt tartunk, akkor a nagyjából 100 x 60 x 50 centméteres kalitka elengedhetetlen. A legjobb persze a kerti volier.

A ma tartott mintegy 160 hullámos papagáj fajta, szín- és alakváltozat távoli ősei Ausztrália sivatagos területein keltek ki a tojásból.

Mindenképpen fiatal, hat nyolc-hetes, de már önállóan táplálkozó madarat vásároljunk. Csak akkor tartsunk magányosan hullámos papagájt, ha naponta hosszabb időt tudunk foglalkozni vele. E kis testű madár táplálása igen egyszerű. Vásároljunk számára előkészített magkeveréket, emellett kapjon zöldséget, gyümölcsöt és persze időnként főtt tojást, füstölt sajtot is. Természetesen a szépia sem hiányozhat a kalitkából.

Hogyan gondozzunk a nimfa papagájt?

Ám a madarász szlengben jelen van a középpapagáj kifejezés is. Közéjük tartozik például a nagyon kedvelt, ma már több színváltozatban és mintázatban-színben tenyésztett nimfa papagáj (Nymphlicus hollandicus). E bóbitás, kakadukkal távoli rokon faj hazája Ausztrália, ahol csak a keleti és északi erdősávból hiányzik, egyébként még a félsivatagokban és sivatagokban is megél. Ha lehet, ne tartsuk egyedül. Igen mozgékony faj, ezért kis kalitkában szenved. Egy példány számára (ha rendszeresen kiengedjük a lakásban) a legkisebb kalitka-méret 75 x 40 x 50 cm, ám egy párt már minimum 100 x 60 x 60 centiméteres férőhelyen szabad elhelyezni. Mivel a nimfapapagáj jól bírja a hideget és forróságot, kerti volierben egész évben tartható, ám lényeges, hogy a röpdéhez egy kis védőházikó csatlakozzon.

Néhány szót képes megtanulni, bár beszédkészsége nem éri el az úgynevezett nagypapagájokét. Táplálása igen egyszerű, magkeverék, sok zöldeledel, gyümölcs, időnként főtt tojást, sajt képezze a takarmányát.

Miért fontos a kertben tartás?

A legtöbb madárfaj számára is a kerti volier a legmegfelelőbb elhelyezés, igaz többnyire csak tavasztól-őszig. Ennek építése a legtöbb szakkönyvben szerepel. Fontos, hogy vastag dróthálót és stabil vázat válasszunk, erős legyen az alap is, leginkább az egerek és patkányok távoltartása miatt. A legjobb, ha a röpdéhez védőházikó is csatlakozik. Ha nincs ilyen, akkor egy részét fedjük le, s oldalának is nagyjából felét nádszövettel burkoljuk. Jótékony hatású, ha a voliert növényekkel körbe ültetjük. A röpdének jó, ha legalább két ajtaja van. Egy kicsi etetésre-itatásra, és egy nagyobb, hogy ha kell, mi is be tudjunk menni.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a közvetlen napfény, jó levegő, langyos eső stb. milyen jótékony hatású állatainkra. Tehát: ki a kertbe!

Milyen a jó kalitka?

Minél nagyobb! Persze lehetőségeink gyakran behatárolják a kalitka méretét, így aztán előfordulhat, hogy a kalitka mérete határozza meg, hogy milyen madarat is tartunk a későbbiekben. Sajnos nagy általánosságban elmondható, hogy az üzletekben megvásárolható kalitkák túlságosan kicsik és felettébb drágák. Mert bizony egy magányosan tartott hullámos papagájnak egy legalább 60 x 40 x 30 centiméteres férőhely dukál, még akkor is, ha időről-időre szabadon engedjük a lakásban. A költőpár számára pedig a 90x60x50 cm-es férőhely a megfelelő. A nimfapapagájnak a legkisebb kalitkaméret 75 x 40 x 50 cm.A kanári már kisebb kalitkában is jól elvan, melynek minimális mérete: 42 x 26 x 35 cm.

Persze az sem közömbös, hogy miből készül a  férőhely. A fából készült, vagy gyatrán hegesztett kalitkát hamar tönkreteszik a papagájok. A favázas kalitka egyébként igen esztétikus és bátran ajánlható kisebb madaraknak. Hátránya, hogy az atkák könnyen megtelepedhetnek benne.

Mit tegyünk a kalitkába?

Elsőként inkább azt nézzük, mire tegyük a kalitkát? A legmegfelelőbb egy 90-120 cm magas stabil állvány. Földre tett kalitkában a madár fél és nem érzi jól magát! A legjobb, ha a papagájok kalitkájának rácsozata vízszintes, hogy madaraink azt, mint mászó felületet tudják használni. A kalitkának lényeges, hogy kihúzható tepsije legyen. Ám e fölött – de inkább alatt - legyen még egy fém rész vagy rács, nehogy elröpüljön madarunk, amíg takarítjuk! Ma már gyártanak olyan kalitkákat is, amikor a rácsot csak a takarítás idejére toljuk be a tepsirész fölé. Ha lehet, ilyet válasszunk!

Az ülőrúdnak a manapság árusított műanyag nem megfelelő. Használjunk keményfát, kérges ágakat is gyűjthetünk e célra kirándulásaink során. Így különböző vastagságú ágakon ugrálhat a madár, akárcsak a természetben! Nem lesznek izületi problémái, kopik a karma. Egyébként a karom megnövekedése igen gyakori, mégpedig azért, mert olyan ülőrudat használunk, melyet a madár ujjaival teljesen át tud érni. Az így meghosszabbodott karmot időről-időre le kell vágni, ez pedig kellemetlen procedúra, jobb elkerülni.

Sokszor felteszik a kérdést, kellenek-e különféle játékok a kalitkába? Tehetünk a papagájokéba némi unaloműző játékot, de a tükör nem helyettesítheti a társat!

Miben tálaljunk?

Olyan etetőtálat kell választanunk, amelyből állataink kényelmesen tudnak falatozni, ugyanakkor jó eséllyel nem borítják ki belőle az eledelt. Ha magot és zöldséget is adunk, ezeket külön tálkában szolgáljuk fel. A kisemlősök számára a legjobb a cserépből vagy horganyzott fémből készült lapos tálka. Ezeket nem tudják szétrágni és nem rozsdásodnak. 

A kisebb papagájok számára „gyárilag jár” a kalitka mellé a műanyag etető, illetve itató tálka. Ezek legyenek minél nagyobb felületűek, mert a pici madarak gyakran csak a felső magokat csipegetik ki, a maghéjjal fedett alsóbb kosztot nem lelik meg. Jó szolgálatot tehet az öntető is, ám rendszeresen ellenőrizzük, hogy a  maghéj nem tömte- e el az etető részt, mert akkor bizony éhen maradnak kedvenceik.

Az itatóedényeket (és persze az etetőket) ne helyezzük úgy az ülőrúd alá, hogy abba madaraink belepiszkíthassanak.

A madárfürdő többnyire egy olyan, műanyagból készült kis házikó, melybe egy-két centiméter mély vizet töltünk és kalitka ajtajára akasztjuk. Nem árt külön rögzíteni, drótozni,  hogy például egy macska le ne lökje.

Mit ne tegyünk?

Azt már mindenki tudja, hogy nagy forgalmú út mellől tilos zöldeledelt szedni, annak ellenére, hogy a ma használatos ólommentes benzin kevésbé terhelő a környezetére, mint elődje.

Minden gyűjtött növényt meg kell mosni, mégpedig alaposan.

Banálisnak tűnik, de leginkább a  papagájok tulajdonosai szegik meg az egyik legalapvetőbb a szabályt, miszerint sokszor nekünk is káros ételt-italt ne adjunk kedvencünknek. Tehát; állatunk nem ihat bele a kávénkba, szénsavas üdítőkbe, szeszes italunkba, ne kapjon csokoládét, bármennyire s szereti, és ebédünkből is csak a számára megfelelő összetevővel kínálhatjuk meg (zöldség, gyümölcs, főtt fehérhús, főtt kukorica stb.).

Összegzésként elmondhatjuk, hogy állatainknak fajuknak megfelelő, minél változatosabb vitamindúsabb  adjunk.

Milyen legyen a papagájkoszt?

Ne feledjük a papagájok a természetben nem csak magot esznek, sőt! (Sajnos még ma is gyakran látni, hogy hetente egyszer-kétszer adnak a madárnak egy darab almát, s már vége is a „vitaminadagolásnak”.)

Nos, a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek csak magközpontú etetés mellett nem jutnak be megfelelő arányban a szervezetbe.

A kereskedésekben kapható többnyire szépen becsomagolt magkeverékek beltartalma olykor sok kívánnivalót hagy maga után.  Ezért  tegyünk próbát! Csíráztassunk egy keveset a keverékből. Ha ez sikerül, jól választottunk, ha nem, sürgősen válasszunk más keveréket. Persze olcsóbb és jobb, ha a takarmányboltban mi vesszük meg a friss magokat, és mi készítünk belőle a faj igényeinek megfelelő keveréket.  Ám, ha csak egy- két madarunk van mégiscsak célszerűbb megkeresni a legjobb beltartalmú és természetesen nem lejárt „magmixet.”